Nos, ma volt a harmadik nap, hogy a jobb térdem ropog, kattog, recseg. Megőrjített, hogy nem tudom, miért, ugyanis:
1, nem fáj a lábam, a térdem, semmi, ami miatt ropognia kéne a térdemnek;
2, a bal lábam teljesen rendben van, semmi baja;
3, nem ütöttem be semikor, és végül;
4, az edzéseim alatt sem volt vele probléma.
Gondban voltam, mert nem volt semmi olyan egyértelmű ok, ami miatt fájnia kéne. Ezért átgondoltam, hogy mit csináltam péntek-szombaton. És kiderült, hogy mi lehetett a baj: pénteken és szombaton az ELTE-n napi 8-10 órát ültem, mivel levelező jogászhallgató lettem.
Na, megvan a lehetséges ok, de mégiscsak furi, hogy az ülés miatt csak a jobb lábam fáj, a bal nem. És rájöttem: a pad szélén ültem, ami miatt a bal lábam szabadon volt, kirakva a lépcsőre. Szabadon mozgott. A másik lábam pedig végig be volt "zárva", mert a lábaim nagyok, és csak nagyon kifordított pozícióban tudott lenni. Az a 10 perces szünet nem volt elég arra, hogy kinyújtsam rendesen.
A térdkalácsom kattogott, és mivel nem tudtam rendesen ülni, a lábaim izmai tuti kikészültek. És ekkor jött a tudomány a megoldással.
A térdkalácshoz számos ín (vagy miafene) kapcsolódik, amelyeket az alul lévő képből alaposan megnéztem.
A kapcsolódó izmokat jól megSMR-eztem (remélem a magyartanárom ezt nem látja), és kb. 10 perc után már alig fájt, majd egy késöbbi 10 perc SMR után pedig a térdkalácsom nem ropogott, teljesen visszakerült a helyére. Vagyis szerintem az lehetett, hogy az izmaim a jobb lábamban nagyon feszültek voltak, és csak lazítást igényeltek.
Ez az SMR borzasztóan hasznos dolog, és mondjuk mostanság nem sokat csináltam, de gyakrabban kéne.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.